Úton Jeruzsálem felé
Mikor elindultál az utolsó útra
Tudtad Uram, ez a dolorosa útja.
Tudtad Uram a célt, amiért eljöttél,
célt tévesztett embert Atyádhoz vezessél,
mint Isten Báránya, bűnünkért fizessél.
Tanítványaidnak háromszor is mondtad:
most fog megtörténni, mit próféták írtak.
Kérted, jegyezzék meg: az Embernek fiát
népének nagyjai pogánykézre adják,
gúnyolják, gyalázzák, ostorozzák, köpik
halálra ítélik, szenvedve megölik.
Feltámad harmadnap, s megdicsőíttetik.
Virágvasárnapi tömeg néked hódolt.
Tudtad, nagypénteken tőled majd elfordul.
Tudtad Uram azt is, tieid elhagynak,
árulnak, tagadnak, szerte-széjjel futnak.
Tudtad Uram azt, hogy végül is az vár rád,
kínos keresztfára szögezik a Bárányt.
Hogyan tudtad kérni Uram, a kereszten,
Atyád bocsássa meg, amit cselekesznek.
Mindent tudtál Uram, mégis fáradoztál.
Tanítványaidnak sok mindent elmondtál.
Elmondtad Jézusom, és ők nem értették,
de húsvét fényében magukévá tették.
Majd pünkösdvasárnap új erőre kaptak,
Szentlélek tüzétől úgy felbátorodtak,
hogy eszükbe jutott, amit tanítottál,
egyre nagyobb körben bátran hírül adták.
Így terjedt el Szavad, az Evangélium.
Hozzánk és énhozzám ő általuk jutott.
Isten szeretete – ítélete helyett
Fia váltságáért, hiszem, enyém lehet.
Jézusom megtörte a halál erejét,
hitből, kegyelemből örökélet enyém.